A Borsodi-dombság déli peremén, a Sajó egyik bal oldali mellékvizének romantikus völgyében megbúvó zsákutcás kisközség. Az erdőborította dombok ölelésében található falut a Kazincbarcikáról induló buszjáratok érintik.
Ősi település, határában honfoglalás előtti földvár nyomai látszanak. Az Árpád korban a Rátold nemzetség birtoka. Később Giskra birtokába kerül, aki kővárat épít a falu északi részén. Huszitáival innen fosztogatja a környéket, míg az ifjú Mátyás király ki nem füstöli őket. Az új birtokos - a Kazai-Kakas család 1504-ben birtokrészét eladja az egri káptalannak.
A török 1555-ben feldúlja és 86 lakost rabszíjra fűzve elhajt. A többiek elmenekülnek, majd hazatérésük után adófizetőkké válnak. Az 1600-as évek elején Bocskai lefoglalja az egyházi ingatlant, mely Bethlen Gábor halála után visszakerül az egyházhoz. Legutolsó földesurai a Serényi bárók voltak.
Római kat. temploma 1785-ben épült. Érdekes látnivaló az 1756-ban épült, barokk stílusú lakóház, melyet a 19.sz-ban építettek át. |