| A Rudabányai-hegység DNy-i peremén, az Ormos-patak völgyfőjében kialakult, valamikor vasércéről ismert nagyközség. A Kazincbarcika-Rudabánya vasúti szárnyvonal végállomása. Rendszeres autóbusz összeköttetése van Kazincbarcikával, Szendrővel. A Galyaság és a Bódva-völgy felé regionális autóbuszközlekedési csomópont.
A település elnevezése a szláv „ruda" - érc szóból származik. A környéken már az ókorban kelta, majd szláv bányászok rézércet bányásztak, melyet régészeti leletek igazolnak.
Az Árpád korban magyar település. Már a 14.sz-ban megindult a vasércbányászat és a kohászat. Az 1351-ben kelt oklevél szerint Nagy Lajos király városi rangra emelte, majd 1378-tól szabad bányaváros. Ekkor épülhetett a város háromhajós, késő gótikus csarnoktemploma. A 15.sz-ban a bányászat fejlesztésére felső-magyarországi német bányászcsaládokat telepítettek be.
1555-ben a portyázó török felégeti a virágzó várost. Sokan elmenekülnek, de Szendrő erejében bízva nem hódol meg a település. A 17.sz-bam mégis adózni kényszerül, de a hódoltság alatt sem szűnik meg az ipar.
A hanyatlás után, 1880-ban kezdődik a nagyüzemi bányászat - elsősorban külszíni fejtéssel. 1942-től földalatti munka következik. A nagyüzemi bányaművelés az ércek kimerülésével -105 év után - 1985-ben fejeződik be.
A mai református templomát a 14.sz-i istenháza nyugati hajórészéből alakították ki. Egyes falfestések a 15.sz-ból valók.
A templom mellett 1925-ben helyezték el Gvadányi Józsefnek, a 18.sz. huszártábornok-költőjének a mellszobrát, aki itt született 1725-ben.
Világhírű a vasércbányából előkerült, kb. 10-12 millió évesre becsült előember (Rudapithecus Hungaricus) lelet. A bányászat történetét és ércek gyűjteményét mutatja be az Érc- és Ásványbányászati Múzeum, mely az ország legjelentősebb bányászattörténeti kiállítása.
A településről több turistaút indul a Galyaság és Aggtelek felé. |