| Hangulatos kisközség a Zempléni-hegység nyugati oldalán, erdőborította 5-600 m-es hegyek ölelésében.
Napi rendszerességgel 2 autóbusz járatpár köti össze Novajidrány vasútállomással.
A falu és a híres vár első írásos említése egy 1300-ban átírt oklevélben jelenik meg először. Az első rész - a lakótorony - építtetője valószínűleg a tatárokkal is csatázó Baksa nembéli Simon fia, György volt.
Később az Aba nemzetségé lett, majd Amadé nádor okleveleket állított ki e helyen. Az 1330-as években már olyan biztonságosnak tartották az erődítményt, hogy Drugeth Vilmos itt őrizte okleveleit.
A környék - mint királyi birtok - és a vár fejlesztése Károly Róbert és Zsigmond király idejében számottevő.
1640-ben a török elfoglalja és feldúlja a várat kiszolgáló környező településeket - köztük Regécet is. 1644-ben Rákóczi György kifüstöli a várból a császáriakat. Habár a vártipró I. Lipót császár Thököly halála után 1689-ben leromboltatja az erősséget, a Rákóczi család birtoka marad 1711-ig. A szabadságharc bukása után elnéptelenedik a falu is. A Rákóczi birtokot itt is a Trautschon, majd a Bretzenheim herceg birtokolja. 1827-ben porcelángyárat hoznak létre, mely a telkibányai hasonló üzem indulásáig működött.
A gyönyörű helyen megbúvó falu és a 639 m magas, valamikori vulkáni kráterdugó tetején épült téglalapalakú vár romjai egyre több látogatót vonzanak. A romok közül gyönyörű a kilátás a Zemplén vulkáni kúpjaira és a közeli Hernád-völgyre.
E szép, erős és biztonságos várban élt 5 éves koráig II. Rákóczi Ferenc anyjával, Zrínyi Ilonával.
A vár alatt találkozik és halad együtt Regécre az OKT kék sáv és a Rákóczi túra piros sáv jelzésű turistaútja. |