| A Cserehát É-i részén a szlovák határ közelében megbúvó zsákutcás aprófalu. A Perecsei-patak mentén húzódó települést naponta mindössze két autóbuszjárat érinti.
Az első időkben az abaúji vár földjei közé tartozott. A tatárjárás előtt ezt a helyet is a jászói prépostság kapta adományként, melyet 1255-ben IV. Béla is megerősített. 1323-ban Gerewen fiainak birtokaként említik. A pogány meg-megújuló rablásai meghódolásra kényszerítik a lakosságot. Gyér lakossága ellenére 1614-ben vásártartási jogot kap. 1715-ben szinte lakatlan, majd a jászói konvent ukránokkal telepíti be.
Miután Jászó 1920-ban Csehszlovákiához került, a község megvásárolta a birtokot, melyet 1923-tól kezdtek eladni. A felvidék visszacsatolása után élénk kereskedelmet folytat a lakosság Kassával és a közeli településekkel.
A községben a 90-es évekig határőrlaktanya működött. Ma az épületegyüttest csak az enyészet használja. A falut összefüggő erdőség övezi, mely kedvez a turizmusnak - áthalad itt a Cserehát turistája piros sáv jelzésű útvonal. |