| A Bükk ÉK-i lankái mentén a Tordonai-dombság nevű kistájon a hangulatos Pitypalatty-völgyben elterülő bányászfalu. Rendszeres autóbusz összeköttetése van Miskolccal, Kazincbarcikával.
A 13.sz-ban a Borsodi vár tartozéka. Az itteni várjobbágyokat szolgálataikért a király nemesekké teszi. A községet - mint az Ákos nemzetség birtokát - a diósgyőri koronauradalomhoz csatolják.
Eger ostromakor elpusztítja a pogány s 1556-ban már mint elhagyott hely szerepel. Az újranépesült falu a mezőkeresztesi csata után válik hódoltsági területté.
A 18.sz-ban indul fejlődésnek a község. A század végén templomot építenek. Ekkor már jó nevű iskolája van ismert tanítókkal. A diákok Miskolcra, Patakra mennek továbbtanulni. A virágzó helységben az 1825-ös tűzvész végzett nagy pusztítást.
A környéken századunk elejétől bányásszák a jó minőségű szenet. A diósgyőri kohászatba iparvasúton továbbították a tüzelnivalót. A vasút néhol fellelhető nyomai mellett ipartörténeti érdekesség a - sajnos megszüntetett és bezárt - 2328 m hosszú „Gränzenstein-alagút", melyen át az iparvasút Pereces-bányatelepre vitt. |