| Miskolctól pár km-re Ny-ra, a Sajó és Hernád folyók építette kavicsos teraszon elterülő, fejlődő nagyközség. Határában halad a 3.sz. és a 37.sz. főközlekedési út, valamint állomása van a Miskolc-Hidasnémeti vasútvonalon. Sűrű autóbuszjárat köti össze a megyeszékhellyel.
A terület ősidők óta lakott. Az „ongai halmok" két, ovális oldalú újkőkori erődítményt takarnak. A környéken bronzkori és avar kori leletek kerültek elő.
Az 1332-es pápai tizedjegyzékben már Unga néven szerepel. Első ismert birtokosa a Fonyi család, majd kihalásuk után az Ónodi Czudarok a földesurak. 1470-ben házasság révén a Rozgonyiak kezébe kerül. Ők építik 1510-ben a Boldogságos Szűz tiszteletére a gótikus templomot. Rozgonyi Kata feleségül megy Báthory Andráshoz, aki a lakossággal együtt a református hitre tér át.
Szolnok eleste után meghódol, majd fokozatosan elnéptelenedik. A Darvas család telepíti újra, mely már a 16.sz. végén megszerzi az itteni földeket, s birtokait egészen a 20.sz-ig megtartja. Ők építik a falu szép református templomát a 19.sz. első harmadában.
A közeli - ma Ongához tartozó - Ongaújfalu jelentős település volt a középkorban; a török időkben pusztult el. Egykori templomának romjai ma is láthatók. |