A Zempléni-hegység keleti peremén, a Hegyalja híres bortermelő településeinek tagja. A falu nyugati oldalán a 37.sz. főközlekedési út, keleti szélein a szeszélyes kanyart leíró Bodrog folyó található. Vasútállomása mintegy 2 km-re - már Vámosújfalu területén - található.
Rendszeres buszjárat köti össze a vasútállomással, de Sárospatak, Debrecen, Nyíregyháza is közvetlen járatokkal elérhető.
Egykor királyi birtok volt, majd IV. Béla a szepesi prépostságnak adományozta. Ezt Zsigmond is megerősítette 1423-ban. A korábban Liszka néven ismert községbe IV. Béla a tatárjárás után olasz (vagy vallon) szőlőművelő népeket telepít be. Mátyás királytól vásártartási jogot és városi rangot kap. A 16.sz. elején a terebesi pálosok birtokolják, majd tokaji várbirtok. 1567-ben már a török által elpusztított helyként szerepel. Az újratelepült falu II. Rudolf királytól ismét kiváltságokat kap.
A település szőlőkultúrája nagy múltra tekint vissza. Már Anonymus is említi krónikájában. A borkereskedelem a 16.sz-tól lendül fel, mely a Hegyalja folyamatos gazdagodásához vezet. A települések kizárólag ennek köszönhették mezővárosi rangjukat.
Római kat. temploma a 14.sz-ban épült gótikus stílusban. A 18.sz-ban építették át mai, barokk formájában. A zömök, inkább várbástyára hasonlító toronnyal rendelkező ref. templom a 18.sz. végén készült el, copf stílusban.
Egyedi építészeti emléke a csúcsíves formájú kőhíd, melyet mai formájában a 18.sz-ban alakítottak ki. |