| Miskolctól délre a Bükk K-i, már csak enyhén hullámos peremén, a Hejő-patak mentén elterülő nagyközség. A hegységből lehozott hordalék több m-es kavicstakarót terített szét e tájon. Áthalad a falun a 3.sz. főközlekedési út és fontos csomópontja a Budapest-Miskolc vasúti fővonalnak. A mai település 1933-ban jött létre Mezőnyék és Ládháza egyesítésével.
A környék már a magyarok előtt is lakott hely volt: az ásatások hun és avar sírokat tártak fel. Mezőnyék először egy 1234-es oklevélben fordul elő Nek alakban. Az elnevezés az egyik honfoglaló törzstől származik, s a nemzetségfő fegyveres jobbágyai lakták. A később királyi birtokot az uralkodótól a Miskoucz nemzetség kapta meg. A magát Nyékinek nevező ág örökös királyi pallos joggal bírt. Kihaltuk után a diósgyőri uradalom tartozéka, majd egyre több birtokos aprózza a területet.
A török időkben meghódolni kényszerül, majd az egyre súlyosabb adóterhek és az állandó hadvonulások következtében teljesen elnéptelenedik. A reformáció korán tért hódít, 1576-ban már önálló egyháza van.
Ládháza is régi magyar falu. A korai középkorban többször Nyékkel együtt említik s a Nyéki család tulajdona. Később önállósul, s új birtokosai Ládházinak nevezik magukat. A török korban behódol, de a pusztulást így sem kerülheti el. A kuruc harcok idején mind az épületek, mind a lakosság megsemmisül. Az újjáépült falu 1932-ig teljesen elkülönül Nyéktől.
A hagyományosan mezőgazdasággal foglalkozó település fejlődését meghatározza Miskolc közelsége, az ipar vonzása. A falu körül létrejött kavicsbányatavak némelyike kiépített üdülőközpont. A közeli ún. Debreceni-tó a nudisták közkedvelt fürdőhelye. A még kihasználatlan tavak fejlesztésével növelhető az üdülőfalu jelleg. |