| A Bodrogköz nevű kistáj ÉK-i részén, a szlovák határ közelében többségében réti talajon elhelyezkedő település. Rendszeres autóbuszjárat köti össze Sátoraljaújhellyel.
Határában bronzkori települést tártak fel a régészek. Honfoglaló őseink is megtelepedtek e vidéken, de ezt a falut a tatár elpusztította. A hagyomány szerint IV. Béla király a puszta helyet egy Rozvágy nevű vitéznek adomány öntéstalajon épült. Határában kezdődik a védett madárrezervátum területe. Rendszeres autóbuszjáratok kötik össze a 19 km-re lévő Mezőkövesddel és Mezőcsáttal.
A vidék már a bronzkorban is jelentős telepnek adott helyet. Az ásatások nagymennyiségű leletet hoztak a felszínre. Valószínűleg már a honfoglaló magyarok is letelepedtek e helyen. Első írásos említése - Neges formában - 1331-ből való.
A 14-15.sz-ban a legnagyobb birtokos a tulajdon után magát Négyesinek nevező família, de több más család, sőt a felsőtárkányi karthanzi rend is bír tulajdonrésszel.
A török időkben a szomszédos falvakkal együtt elpusztul, majd elnéptelenedik. A sokáig puszta helyet a Szepessy család - akik már a 15.sz. végétől egyre nagyobb hányadot birtokolnak - építi újjá és telepíti be magyar lakókkal. A község lakói a nedves rétek, a jó legelők miatt elsősorban állattenyésztésből, kisebb részben földművelésből, halászatból éltek.
A megfelelő infrastruktúrával bíró falu fejlődését meghatározza a közeli Tisza-tó, mely az idegenforgalom számára megfelelő vonzerő. |