A Sajó jobb partján, a 35. sz. főközlekedési út mentén elterülő alföldi jellegű község. Vasúti megállója van a tiszaújvárosi szárnyvonalon. Az itt áthaladó távolsági buszjáratok révén rendszeres összeköttetése van több nagyvárossal, megyeszékhellyel. A jó adottságú hely már az őskortól lakott terület - különösen a bronzkorban jelentős település létezett a Sajó partján. Már az Árpád korban is létező falu az Ákos nemzetség birtokában volt. A 14.sz-ban pápai tizedet fizető hely. E században jelentős birtokos a Pósa család, mely pallosjoggal is rendelkezett.
1546-ban a török felégeti és kifosztja a falut. Később - mivel az erdélyi fejedelem is birtokos - kisebb adót vet ki, így hamarosan újratelepül és fejlődik a község. A reformátussá vált faluban a 17.sz-ban a Fáy és a Szirmay családok a birtokosok. Később Dőry András a földesúr - ekkor a maradék katolikus lakók is elköltöznek a közeli pálos birtokokra.
A 19.sz-ban jelentős a fejlődés a Patay család idején. |