Jelentős bányásztelepülés Kazincbarcika közelében a Sajó bal parti teraszán, a Szuha-patak mentén. Rendszeres autóbuszjárat köti össze a közeli Kazincbarcikával, Edelénnyel és Miskolccal.
Első említése az 1219-es váradi regestrumban található Mulchun néven - mint a borsodi vár tartozéka -, ahol várjobbágyok laknak. Később a Rátót nemzetség a birtokos, majd a 14.sz-ban megjelenik a Putnoky család is. Ekkor már megvolt egyháza, mely pápai tizedet fizetett. A 15.sz-ban a sorozatos birtokvitákba királyi beavatkozás is szükségessé vált.
A község mai neve 16.sz-ban alakult ki. Hamar vált hódoltsági területté; ennek ellenére 1554-ben a füleki bég kirabolta. A lakatlan hely újranépesül, de 1639-ben újból hadak és tűz emészti el a falut. A kuruc mozgalmak végére a Rákóczi birtok újból puszta, majd szlovák és rután családokkal telepítik be az új földesurak. A szépen fejlődő községet 1878-ban tűzvész emészti el. Görög kat. temploma 1830-ban épült.
A 20.sz. elejétől jelentős a szénbányászat - mely részben ma is működik -, mely folyamatos fejlődést jelentett a jelentős lélekszámú nagyközségnek. |