| Kisközség a Cserehát déli részén, a Mánta-patak alsó szakaszán. Rendszeres autóbuszjárat köti össze Miskolccal és a közeli Szikszóval.
Első említése 1256-ból származik. A hagyomány szerint a földet még Kálmán herceg adományozta a jászói prépostságnak. 1312-ben találkozunk először Monaji György nevével, aki a község földesura. A 15.sz-i iratokban Kewzepmonay és Monay elnevezés szerepel: így különböztették meg a prépostsági és a földesúri birtoktesteket. A település már ekkor híres volt szőlőtermesztéséről, borairól. A virágzó helyet a török a 17.sz. közepén elpusztítja. Csak a 18.sz. végén települt újra, Ugocsából jött ukránokkal. Újra jelentős a szőlőművelés, melyet a filoxéra pusztít ki véglegesen.
A falu határában honfoglalás kori temetőket tártak fel a régészek, egyedi leletekkel. |