| Dél-Borsod jellegzetes alföldi települése a Kácsi-patak és a Nád-ér mentén. Rendszeres autóbuszjárat köti össze Tiszaújvárossal, Mezőcsáttal, Mezőkövesddel és a 7 km-re található vasútállomással.
A település sokáig Nagymihály néven volt ismert. Így szerepel az 1396-os, Zsigmond kori oklevélben is. A honfoglalás után az Örsur nemzetség Sályi ága birtokolja, majd a koronáé. 1447-ben Hunyadi János a Tiboldoknak és a Gesztieknek adja. Az utóbbi famíliát II. Ulászló megerősíti birtokában, sőt azt Kismihállyal bővíti.
A török már 1544-ben megjelenik, de a teljes pusztulás az 1596-os mezőkeresztesi csata után következik be. A 17.sz. során, mikor a terület a törökkel jó viszonyban lévő Bethlen Gábor erdélyi fejedelemhez kerül, mint hódoltsági adófizető hely lassú fejlődésnek indul. Az 1723-ban kapott nádori donáció felgyorsítja a visszatelepülést és a gyarapodást.
A környék - a Borsodi Mezőség - vízfolyásokkal szabdalt nedves-, mocsaras térsége inkább a szénatermesztésnek kedvezett. A részleges lecsapolás után a szántók is megjelentek. Az 1960-as években létrehozott tsz-ek, állami gazdaságok habár nehéz körülmények között működtek, de munkalehetőséget teremtettek a faluban és a hozzá tartozó 23 tanyán élőknek.
A korábban Mezőkeresztesel közös tanácsú községben a „privatizáció", a javak elherdálása nehéz helyzetet teremtett az 1990-től önálló településen. A munkanélküliség a lakosság lassú elvándorlását jelenti.
A falutól D-re elterülő ún. „Kis Hortobágy" a túzok utolsó természetes költő- és élőhelye az országban. |