| Híres matyóváros a megye DNy-i peremén, a Bükklába és az Alföld találkozásánál. Vasútállomása van a Budapest-Miskolc fővonalon. Rendszeres autóbuszjárat köti össze Miskolccal, Egerrel, stb. Regionális autóbuszközlekedési csomópont.
A terület már a kőkortól lakott, melyet régészeti leletek igazolnak. A honfoglalás előtt szláv népesség élt e vidéken. A terület először az Örsur nemzetségé volt, akik a közeli Kács határában várat is építettek. A korábban csak Kövesdként emlegetett község a 15.sz-tól szerepel Mezőkövesdként.
Első okleveles említése 1275-ből való - mint a tatárok által lerombolt hely -, mikor az egri püspök visszaadja az egri káptalannak. A nehezen talpraálló község még az 1332-es pápai tizedjegyzékben sem szerepel.
A Kövesden átvezető, illetve elágazó stratégiai fontosságú utak békeidőben előnyt, háborús viszonyok között rendszeres pusztulást jelentettek a falunak. 1439-től Diósgyőr tartozéka, mint királyi birtok. 1464-ben Mátyás király szabad királyi várossá teszi és kiváltságokkal, címeres pecséttel látja el. A török uralom Kövesdet sem kímélte, sokat szenved a pogánytól. A háborús idők elmúltával lassú fejlődés veszi kezdetét, melyet a vaspálya 1860-as megépítése gyorsít fel. Hamarosan a környék központjává válik.
Az erősen belterjes, a „gyütt-ment" idegent ma is negatívan fogadó szemlélet viszont egyre inkább akadályozza a település szellemi fejlődését.
A város a színes népviseletéről világszerte ismert matyóság központja. E színes világot mutatja be a Matyómúzeum és a Kis Jankó Bori Emlékház anyaga.
Műemlék a 15.sz-i, gótikus eredetű, Szent László római kat. templom, melyet a 18.sz-ban barokk stílusban építettek át. Országosan is egyedülálló a Mezőgazdasági Gépmúzeum kiállítási anyaga.
A város másik híressége a határában található Zsóry Gyógy- és strandfürdő, mely jellegzetes szagú kénes vizével a mozgásszervi betegségben szenvedők Mekkája. Az utóbbi évek fejlesztései alapján egész évben vártja a vendégeket. |