| A megye déli részén, a Bükk alföldbe simuló peremén elhelyezkedő nagyközség a 3.sz. főközlekedési út mentén. A településtől 3 km-re vasútállomás van a Budapest-Miskolc vasúti fővonalon, mellyel sűrű autóbuszjárat köti össze.
A terület mintegy 40.000 éve lakott - a megye egyik legrégibb településmagja. A népvándorlás idején szkíták telepednek le, majd kelták, szarmaták, avarok lakták a vidéket.
IV. Béla a besenyők bírta területet - kiváltságaik meghagyása mellett - 1238-ban a johannita keresztes lovagoknak adományozta. A középkori falu róluk kapta a nevét. A 14.sz. végétől Mezőkövesddel együtt a diósgyőri vár tartozéka. A kis lélekszámú településre Zsigmond király pásztorkodó oláhokat telepített be. 1456-ban V. László király városi rangra emelte a már jelentős helyet. Már Eger első ostroma idején feldúlta a török, de a teljes pusztulás az 1596-os nagy csata során következett be. A több napig tartó ütközetben a szemben álló felek százezernél több katonát vetettek be. A kapzsi zsoldoslélek és a tapasztalatlan fővezér miatti vesztes csata után a szabadon prédáló török mintegy 30 települést tüntetett el a föld színéről.
Az élet csak a török kiűzése után indult meg. A helység ekkor is több kiváltsággal bírt. A nehézségek ezután sem kerülték el: sáskajárás, éhínség, aszály s az 1831-es kolerajárvány. A 48-as szabadságharcban sokan rész vesznek, s egy rövid ideig itt volt Görgey főhadiszállása.
A későbbi fejlődést megakadályozták a maradi földesurak, akik nem engedték a vasútépítést. A vaspálya elkészültével Mezőkövesd vette át a vezető szerepet a környéken.
Gótikus eredetű temploma a 15.sz. végén épült, melyet többször átépítettek. Mai alakját, barokk-rokokó stílusát a 18.sz. végén kapta. A településen többször megfordult híres festőnk, Munkácsy Mihály. |