| A Nagy-Somos-hegy és a Rakaca-patak között, a Rakacai víztározó déli csücskénél elhelyezkedő falu. Rendszeres autóbusz-összeköttetése van Miskolccal, Szendrővel.
A településen a korai időkben mészégetéssel foglalkozók laktak, innen ered az elnevezés. A közelben, a víztározó felett ősi földvár nyomai látszanak. A valamikor nagy kiterjedésű erődítmény régészetileg még nem kutatott objektum.
Az első írásos említés 1317-ből származik, amikor királynői birtok volt. A 14.sz-i pápai tizedlajstromban is szerepel. Ebben az időben az Örsur nemzetségnek is van a környéken birtoka, majd a 17.sz-ban a Rákóczi és a Lórántffy családok tűnnek fel. A hadászatilag fontos szendrői vár közelsége miatt hamar hódoltsági területté válik. Ennek ellenére 1636-ban a pogány kirabolja a falut.
A török kiűzése után fejlődésnek indul a község. A múlt századtól jelentős a környező lankákon a gyümölcstermesztés. A falu határában az utóbbi évtizedig „márványbánya" működött.
A dombok övezte település eddig nem tudta előnyére fordítani a tó körül kialakuló üdülőövezet lehetőségeit. Jelentős a cigányság aránya a faluban. |