A Harangod nevű kistáj északi peremén, a Harangod-patak völgyfőjében található népes község. A falut rendszeres autóbuszjárat köti össze Miskolccal és a 12 km-re lévő Szerenccsel.
A hely már az őskorban is lakott: a több ízben végzett régészeti ásatások gazdag bronzkori leleteket, s későbbi érák emlékeit is feltárták. A település először 1219-ben fordul elő írásban, Medoue ozu formában. Az ekkor már templommal rendelkező falu a tatárjárás idején elpusztult. Később - 1252-től - több ismert família birtokolta a területet.
A mezővárosi rangú helyet 1420-ban elfoglalták a husziták, s várszerű templomot építettek.
A török először 1566-ban, majd 1599-ben támadja meg és égeti fel a települést. 1606-ban hajdúk telepednek le. Később a szikszói csatában győztes Rákóczi Zsigmond kapja meg az uralkodótól ajándék címén. 1711 után az elkobzott birtokot új tulajdonosok kezébe adják. 1713-ban földrengés, 1750-ben tűzvész pusztítja a falut. 1849-ben az átvonuló cári csapatok sarcolják a lakókat.
Érdekes látnivaló a 13-14.sz-i eredetű, gótikus jegyeket hordozó református templom. A katolikus templomban Fadrusz János szobrai láthatók. Az egykori kastélyban ma gyermekotthon működik. |