| A Bükk K-i peremén, a dombság és a síkvidék találkozásánál elterülő nagyközség Miskolc határában.
A településen áthalad a 3.sz. főközlekedési útvonal. Sűrű autóbuszjárat köti össze Miskolccal és több jelentős várossal, megyeszékhelyekkel.
A település a honfoglalás idején már lakott hely. A letelepedést követően a Miskoucz nemzetség birtoka. Első ismert birtokosa az ispán fia, Mikó. A 13.sz-tól több földesura is van a területnek, ahol virágzó mezőgazdaság és szőlőművelés folyik. A 14.sz-ban csere útján királyi birtok lesz, mint a diósgyőri vár tartozéka.
A török először 1544-ben pusztítja a falut, majd hódoltsági terület. A község lakossága a nagy adóterhek, majd a kuruc-labanc csatározások alatt többször is elmenekül. A fejlődés a szatmári béke után indul meg. A területen - már a 16.sz-tól - sok és gyakran változó birtokosok osztozkodnak.
Református templomát 1794-ben kezdték építeni; a római katolikus egyházat 1813-ban állították vissza, s templomukat 1861-ben szentelték fel.
A község területén korszerű téglagyár és hatalmas mezőgazdasági kereskedelmi központ működik. Az itt elterülő vastag kavicstakaró kibányászása után létrejött bányatavak fontos üdülőkörzetté avatják a községet. |