| A Zempléni-hg. lankás déli peremén, a Mádi-patak mentén elterülő nagyközség. A 37.sz. főközlekedési úttól 3 km-re található helységet autóbuszjárat nem érinti, csak vasúton közelíthető meg a Szerencs-Hidasnémeti szárnyvonalon.
A régészeti leletek alapján már a kőkorban is lakott hely. A Hegyalja nevű híres kistáj egyik legrégebbi települése, ahol már honfoglaló őseink is megtelepedtek. Szőlőműveléséről már Anonymus is említést tesz. A terület 1541-ig királyi birtok, ekkor Ferdinánd király Serédy Gáspárnak adományozza, mint a tállyai vár tartozékát.
1566-ban az itt portyázó török sereg felégeti a települést, de az hamarosan újraépül. A 16.sz. végén Zemplén vármegye egyik legnépesebb helye, mely 1629-ben mezővárosi rangot kap. A töretlen fejlődést és gazdagodást meg-megzavarják a háborúk, de a legnagyobb pusztítást a múlt század végi filoxéra okozza. A szőlőültetvényeket hamar újratelepítik, s ma a települést övező dombok mindegyikét a híres tokaji bort adó tőkék borítják. Mádon nagy pincészet, feldolgozó és palackozó működik. A község környékén jelentős az ásványbányászat: bentonit, kaolin, zeolit, stb. kerül a feldolgozóba.
A település arculata, műemlékei a gazdag, polgári múlt emlékei: római kat. temploma 16.sz-i, gótikus eredetű, a 19.sz-ban átépített épület. Római kat. temetőkápolnája 1736-ban készült. Copf stílusú zsinagógája 1790-ből való. A településen található a Hegyalja legnagyobb zsidótemetője. Több, szép kúria, polgárház, egyéb műemlék jellegű épület teszi hangulatossá a valamikor gyengén vasas, timsós fürdővel is rendelkező helységet. |