A Sajó bal partján, a Hernád-torkolat alatt folyami öntéstalajon elhelyezkedő település. Rendszeres autóbuszjárat köti össze Miskolccal, Tiszaújvárossal.
Az Anjou kori okmánytárban - 1341-ben - Keren néven jegyezték. A már korábban is létező falu határában átkelési hely volt a Sajón, melyet a tatárok elleni ütközetben hősiesen védtek IV. Béla vitézei. Ekkor az első település elpusztult.
Egy 1387-es oklevél szerint az akkori birtokos - Ónodi Czudar Jakab - a sajóládi pálos rendnek adományozta. A lakosság ekkor főleg révészkedéssel foglalkozott, s a pálosoknak rév-vámot szedtek.
A török időkben ismét elpusztult. A Rákóczi szabadságharc idején 1707-re összehívott ónodi országgyűlést a Sajó áradása miatt a körömi fennsíkon tartották meg. Az 1849-es szabadságharc idején a közelben ütköztek meg a honvéd és a cári orosz csapatok.
Érdekes formájú barokk épületét a Czudar család építette a pálosoknak, mely a rend feloszlatása után fogadóként üzemelt. Római kat. templomát a pálosok építették 1729-ben. |