Miskolc DK-i határán, a Sajó és a Hejő sík öntéstalaján elhelyezkedő, kertváros jellegű fejlődő község. Közelében halad a 3.sz. főközlekedési út. Jelentéktelen megállója van a Budapest-Miskolc vasútvonalon, viszont gyakori buszjárat köti össze a megyeszékhellyel.
Első okleveles említése 1256-ból származik, Tokoy néven. 1405-ben családnévben jelenik meg a község neve Kysthokay alakban, mely egyben megkülönbözteti a hegyaljai híres településtől. A 16.sz-tól a birtokosok gyakran váltakoznak és egyre szaporodnak.
A török időkben a gazdagodó települést a török meghódolásra és adófizetésre kényszeríti. A reformáció erőteljesen érvényesül a lakosság és a birtokosok körében is. Az első reformata fatemplom 1733-ig állt, amikor a Sajó árvize lerombolta. A 19.sz-ban előbb a reformátusok, majd a katolikusok is istenházát építettek híveiknek.
A környékbeli bányatavak, a fejlett infrastruktúra az idegenforgalom fejlődését predesztinálja. |