A Bükk DK-i részén, a mészkő és a vulkáni eredetű kőzet geológiai határán, a -patak forrásvidékén elhelyezkedő település. Rendszeres autóbuszjárat köti össze Miskolccal.
A környék már a bronzkor óta folyamatosan lakott terület. A magyarság közvetlenül a honfoglalás után letelepedett itt, bár a községet csak 1261-ben említi oklevél: ekkor az egri püspökség birtoka. A 13.sz. végétől mint diósgyári várbirtok Ernye bán uradalmához tartozik.
A törökök Eger első ostroma idején kifosztották, majd a maradék lakosság meghódolt. A protestáns földesurak alatt a község áttért az új hitre, s a falunak 1576-ban már önálló egyháza volt. A ref. templom 1776-1788 között épült.
Egykor jelentős szőlő- és gyümölcstermelő terület. A falu határában több fölhagyott riolittufa- és palabánya található.
A település körül több földvár maradványa látható. Ezek közül egyesek honfoglalás előtti korok erődítményei (Hársasvár, Kecskevár) míg mások a 10-13.sz. folyamán épültek (pl. Leányvár). A falut több turistaút érinti. |