| Nagyközség a Borsodi-dombság K-i peremén, a Szuha- és Ormos-patakok formálta hullámos völgyben. Sűrű autóbuszjárat köti össze Kazincbarcikával és a terület bányászfalvaival. Vasútállomása van a rudabányai szárnyvonalon.
A kora középkori település két részből állt, Disznósból és Horvátiból. Oklevél szerint a 14.sz-ban a Putnoki család a birtokos. A família több évszázadon keresztül tulajdonolta a területet.
A török a 16.sz-ban elpusztítja, majd mint hódoltsági terület adózik. A reformáció tért hódít, s 1605-ben filiákkal is rendelkező önálló egyháza van. Befolyását a 18.sz-i erőszakos rekatolizáció során veszti el.
Az erdő- és mezőgazdaság mellett a század elejétől egyre erőteljesebb az ipar jelenléte. A terület jelentős barnaszénkészletét több bánya aknázza ki, melyből 1-2 napjainkban is működik.
Itt született híres szobrászművészünk, Izsó Miklós (1831-1875). Az ő tiszteletére változtatták meg a gyakran gúny tárgyát képező Disznóshorvát elnevezést 1950-ben Izsófalvára. |