| A Bükkalja keleti részén, a Csincse-patak kiszélesedő völgyében elterülő falu. Rendszeres autóbuszjárat köti össze a 16 km-re lévő Miskolccal. A vidék alkalmas az emberi megtelepedésre: a bronzkortól folyamatosan lakott - a magyarok előtt hun-avar népesség élt itt. Első foglalói az Örsur nemzetségből származtak, de a terület hamarosan a Bors nemzetségé, akik kiépítették a közigazgatást. Egy 1261-es oklevél szerint nagyrészt az egri püspökségé, habár egyházáról csak a 14. sz.-ban hallhatunk. Ekkor mint nagytelepülés, komoly pápai tizedet fizet. 1556-ban a török előtt a Bebekek pusztítják, de hamar újranépesül. A jórészt református lakosság kénytelen a pogánynak meghódolni. A szőlőiről és borairól híres hely jelentős adót fizet Hatvanba. A 18. sz.-ban újból megjelenik a birtokait visszakövetelő egri püspökség, a vele járó erőszakos ellenreformációval. 1736-ban római kat. templomot építenek, gyönyörű föoltárral. A község fejlődését, jelentős bortermelését a 19. sz. végi filoxéra teszi tönkre. Később az egyre erősebb kapitalizálódás, a borsodi iparvidék fejlődése biztosít munkát. A községben egyre több a kitelepülő városi ember, környékén szaporodnak a házak, a szőlők. |