| A Cserehát ÉK-i részén, a Bélus-patak keskeny völgyében elhelyezkedő falu. A 14 km-re lévő Enccsel és annak vasútállomásával rendszeres autóbuszjárat köti össze. Határában a kőkorból származó leletek kerültek elő. Első okleveles említése 1262-ből származik, mikor V. István a jászói prépostságnak adományozta. A káptalani gazdálkodás hatására 1275-ben már virágzó szőlőültetvények vannak. Kőből és vályogból épített templomáról is történik említés. A huszita háborúk idején többször is zaklatásnak volt kitéve. A 17. sz. elején több környékbeli településsel együtt áttér a református hitre, majd 1641-ben meghódolásra kényszerül. A kuruc harcok idején elnéptelenedik. A szatmári béke után királyi birtok, majd a Szemerei családé. Ref. temploma 1814-25 között épült, címeres ezüstpohara 1605-ből való. |