A Zempléni-hg. nyugati peremén, karéjszerű völgyoldalban, lankás dombokra épült település. Keletről összefüggő erdővel borított, hirtelen felmagasodó hegykúpok őrzik. Elvileg van vasúti megállója Fony néven a Szerencs-Hidasnémeti vasútvonalon, de kb. egy órai járásra a falutól, ezért a lakosság nem használja. Rendszeres autóbuszjárat köti össze Novajidránnyal, ahol vasútállomás is van. Már a váradi Regestrum is említi 1219-ben Fon néven, mely valószínűleg az itt letelepített királyi "fonónépekről" kapta elnevezését. Első ismert birtokosa a 14. sz. elején a Fonyi család, majd következnek a Czudarok, a Rozgonyiak, s Szapolyai János. A 16. sz.-ban Alaghy Bekény Judit révén a Rákócziak kezébe kerül, egészen a szabadságharc bukásáig. A török időkben határának nagy része parlag, a lakók többsége elmenekült, vagy elhurcolták. A 18. sz. közepén települt újra. 1858-60 között majd 200 kisgyermek hal megy egy járvány folytán, "állgörcsben". Római kat. temploma barokk, épült 1786-ban. A református istenháza neogót a 19. sz. végéről. |