| Több patak összefolyásánál, szabdalt völgyben elterülő falu a Zempléni-hegység DK-i területén. A 37. sz. főközlekedési úttól és a Miskolc-Sátoraljaújhely vasúttól egyaránt 7 km-re elhelyezkedő település rendszeres autóbusz összeköttetésben áll Tolcsvával és a vasútállomással. A település neve erdővel benőtt területen letelepedett egykori horvát származású lakókra utal. Már a tatárjárás előtt is létezett község első okleveles említése 1398-ból származik. Az egyházi iratok szerint határában a pálos rend 1353-ban épített zárdát, melynek csekély romjai ma is láthatók. Zsigmond király idejében a husziták foglalják el a területet, s csak Mátyás szerzi vissza, és az ott talált népeket letelepíti. 1647-től Rákóczi birtok a 18. sz.-i vagyonelkobzásig, utána a királyi kamaráé. A hagyomány szerint a pálosok letelepedése utáni időktől a katolikusoknak már volt fából készült templomuk, mely a reformáció idejében többször cserélt felekezeti gazdát. Végleg csak 1711-ben került vissza a katolikusokhoz. A jelenlegi istenháza 1787-ben épült. A ref. egyház 1556-ban már létezett. Kőtemploma 1789-ben épült, melyet 1910-11-ben teljesen átépítettek. Szőlőkultúrája ismert, a hegyaljai borvidék része. Látványos pincesora a község belsejében húzódik. |