| A Bükkalja DK-i peremén, a dombság és az alföldi sík terület találkozásánál elterülő nagyközség. Áthalad rajta a 3. sz. főközlekedési út, valamint állomása van a Miskolc-Budapest vasúti fővonalon. A terület határában jelentős lignitmező húzódik, valamint a keletre eső részek alatt a jégkorszaki idők utáni vízmozgás eredményeként vastag kavicsréteg rakódott le. A honfoglalás idején már lakott terület a vidék, viszont okleveles adatok csak a 13. sz.-tól léteznek. Ebben a korban Emődöt országút kötötte össze Muhival. A fontos útvonalak csomópontjában lévő helység töretlenül fejlődött, kihasználva központi helyzetéből adódó előnyeit. Ezen eredményeket semmisítette meg a tatár pusztítás. Az Emődiektől az Ákos nemzetséghez kerül, akik a diósgyőri uradalmukhoz csatolják. A 14. sz.-tól híres bortermelő vidék volt; ekkorra népes mezővárossá nőtte ki magát. A protestáns hit hamar elterjed, 1576-ban már önálló egyháza van. Mint hódoltsági terület, Hatvanba fizeti adóját. 1675-ben 2 hónapig itt táborozott a török ellen készülő császári sereg. Az állandó zaklatás miatt elnéptelenedett a település, s elpusztult régi temploma is. Újabb nehéz időket a kuruc kor hozott. Régi fényét, városi rangját már nem nyerte vissza. A 18. sz.-ban a Fáy család mint birtokos építtet róm. kat. templomot és parókiát. Az 1883-as tűzvész újból elpusztítja a nagyközséget, megakasztva fejlődését. Megtekintésre érdemes az 1808-ban épült, 1883-ban felújított barokk ref. templom, a 18. sz.-i Rhédey-kastély, s több, múlt századi népi lakóház. A közeli kavicsbánya-tó a horgászok kedvelt helye. |