| A Cserehát Ny-i peremén, a Bódva-folyó hirtelen kiszélesedő völgyében elhelyezkedő város. A Miskolctól 25 km-re lévő település fontos közúti és vasúti csomópont, rendszeres összeköttetéssel a megyeszékhellyel. A területét évezredek óta lakja ember. A legrégebbi - neolit kori - nyomokat a közeli derékegyházi feltárás során találták meg. A helység neve az Edelin személynévből származik. Első okleveles említése 1299-ből való, mikor Roland nádor itt tartott nemesi gyűlést. A folyamatos fejlődés hatására az 1332-es pápai tizedjegyzék szerint már többezer fős település. Egy 1430-as oklevél már mezővárosként említi. A fejlődést a török megjelenése szakítja félbe. A pogány Eger ostromkor felégette, s 1576-ban már puszta. A gyér népesség idejében nehezen tengeti sorsát. 1603-ban a Rákóczi család kezébe kerül, s 100 évig birtokolják is. A protestantizmus hamar elterjed a vidéken: a 14. sz.-ban épült templom a reformátusoké lesz, s 1580-tól önálló egyházzal rendelkeznek. II. Rákóczi Ferenc 1700-ban elzálogosítja Edelényt L'Huiller cs. és kir. kapitánynak, aki megkedvelvén a vidéket 1727-30 között szép barokk kastélyt építtet, melyet az 1945-ig birtokos Coburg család újít fel és alakít át. A 106 szobás kastély az ország 6. legjelentősebb barokk építménye. Az ipar korán megjelenik: 1564-ben már híres volt az 5 kerékre járó vízimalom, 1838-ban cukorgyár üzemelt a helységben. Később a szénbányászat a meghatározó, az 1990-es évekig. Jelenleg Edelény része a volt Borsod falu, a megye névadója. Az itt található földvár a honfoglaló magyarság egyik fontos objektuma, a Bors nemzetség központja, hadászati erőssége volt egészen a tatárjárásig. A földvár szomszédságában látogatható Borsodi Tájház egy kisnemes életét, eszközeit mutatja be. Megtekintésre érdemes a város gótikus stílusú, 1330 körül épült temploma, mely ma a reformátusoké. Belső berendezése 1705-ből származik. A település határában a bányászkodás során találták a híres ásványvizet, melyet "Borsodi víz" néven vásárolhatunk. |