| Száz fő alatti zsákutcás kisközség a Cserehát É-i részén, a Rakaca- és a Sas-patakok vízválasztója közelében, a Debréte-patak völgyfőjében. A városoktól távol eső falucska autóbusszal megközelíthető Miskolcról, Szendrőből, Szalonnáról, ahol a legközelebbi vasútállomás van. Elnevezése ószláv eredetű: vagy a Debri (völgy), vagy a Dub (tölgyfa) szóból származik. Árpád-kori település, a hajdani Torna és Borsod vármegyék történelmi határán. Királyi birtok, a Tornai várispánság tartozéka. Később Bebek tulajdon, majd Szapolyaié, akitől Verbőczi István kapta meg. A török időkben sokat szenvedett; az itt maradt lakosok behódoltak A mezőgazdaság és erdőművelés mellett jelentős volt a paraszti iparosok száma is. A faluban látható olajütő különleges ipari műemlék, mely még a századunk elején működött. A népi építészet szép példái és a hagyományos településszerkezet még jól megfigyelhető a faluban. Az egyre fogyó település néhány házát üdülési célra városi emberek vásárolták meg. |