A Cserehát keleti peremén, a Bársonyos közelében elhelyezkedő falu. Áthalad rajta a 3. sz. főközlekedési út, valamint a Miskolc-Kassa vasútvonal, melyek rendszeres összeköttetést biztosítanak Miskolccal. Első írásos emléke 1323-ból származik, Chabad alakban. Római kat. egyháza már szerepel az 1332-es pápai tizedjegyzékben. Első ismert birtokosa egészen 1472-ig a Csobádi család. Ekkor Mátyás király elkobozta a hűtlenné lett Simontól a birtokot és Székelyfalvi Szepesi Mihálynak adta. A 17. sz.-ban sokat szenvedett a töröktől, akik 1634-ben felprédálták a falut. 1640-ben a maradék lakosság meghódolt. A gyakorlatilag puszta hely a 18. sz. második felében népesedik be újra, magyar telepesekkel. Az 1813-as nagy árvíz romba dönti a községet. Ekkor kerül a falu a mai helyére a Hernád partjáról. Itt nem volt árvízveszély és jobb minőségű a talaj. A közút közelsége és a vasút megjelenése a környékbeli falvakhoz képest több lehetőséget biztosított a fejlődésre. Idegenforgalmi nevezetesség az 1986-ban, a Kovács kúria helyén megnyitott tájház. |