| A Heves-Borsodi-dombság és az Ó-Bükk választóvonalán a Hodos-patak romantikus völgyfőjében elhelyezkedő, szebb napokat megélt nagyközség. Vasútállomása nincs, viszont az áthaladó 25-ös főút jó összekötést biztosít Ózd, Eger, Salgótarján irányába. Rendszeres autóbusz közlekedése van Ózd, Budapest, de több megyeszékhely felé is. A település régi szállásbirtok, mely 1327-ben Nadasd formában jelenik meg okiratban. Neve náddal benőtt helyre utal. Az Örsur nemzetségből származó Tiboldok birtoka; utódaik a faluról Nádasdyaknak nevezik magukat. A község ugyan török hódoltsági terület volt, de megmenekült a pusztulástól, sőt a protestantizmus sem játszott komoly szerepet. Így vallási konfliktusoktól is mentes maradt. A hívők alacsony száma miatt önálló egyháza nem volt, róm. kat. plébániatemplomát az egri Pyrker érsek kezdeményezésére a 19. sz. közepén építették klasszicista stílusban. Híres vaslemezgyárát a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. alapította, mely a 90-es évekig folyamatosan termelt. A gyárat iparvasút kötötte össze Ózddal. Az iparnak köszönhetően jó kulturális és infrastrukturális háttérrel rendelkező nagyközség az ipar megszűntével nehéz helyzetbe került. |