| Miskolctól keletre pár km-re elhelyezkedő nagyközség a Sajó bal partján öntés- és lösztalajú sík területen. A település peremén – Felsőzsolca néven – fontos vasúti csomópont található: itt ágazik el a sínpálya Hidasnémeti, illetve Sátoraljaújhely–Nyíregyháza irányába. A terület az újkőkortól folyamatosan lakott: a honfoglaló magyarság kevert nemzetiséget talál e tájon. Egy 1281-es oklevélben Solcha néven már szerepel; az ószláv eredetű kifejezés jelentése: sárga. A település a diósgyőri váruradalom része. Nagy fellendülés következik be a 14. sz.-ban, mikor Ernye bán, majd fia István a birtokos. E fejlődést töri meg a vagyonelkobzás, mivel István Károly Róbert ellen száll hadba. 1544-ben, a budai török basa felszólítására nem hódolt meg a település, így elfoglalta, kirabolta és felgyújtatta a falut. Később a török irányította gazdálkodás fellendülésével együtt járt a lakók gazdasági megerősödése, de a kivetett adók jelentős növelése is. I. Lipót 1668-ban a vajai Vay családnak adományozza a falut. A családból sok tekintélyes megyei és országos közéletiségi személy kerül ki. Adományukból épült a 18. sz. végén a copf stílusú ref. templom. A jelentős iparral rendelkező település gazdasági háttere az utóbbi évtizedekben megrokkant, a cégek nagy része megszűnt. |