| A Vadász-patak forráságai közötti területen, a Cserehát fő vízválasztója közelében elhelyezkedő "egyutcás" falu alig több, mint 100 lakossal. A Cserehát belsejében található település távol esik a fő közlekedési utaktól, viszont rendszeres autóbuszjárat köti össze Miskolccal, Szikszóval. A helység neve: az Abák birtokán újonnan települt falu, melynek határában kőkorszaki eszközöket találtak. A község első említése 1317-ből származik. A középkorban az Aba nemzetségből származó Gagyi család birtoka, mely ekként szerepel az 1427-es összeírásban is. Virágzó bortermelő vidék, amiért a török még különadót is kivet a településre. A hódoltság idején a lakosság nagy része elmenekül, vagy elpusztul, majd a lakatlan helyet 1720 után főleg ruszinokkal telepítik be. A 19. sz.-ban a közeli Szanticskával egyesítik, mely közigazgatásilag ma is a községhez tartozó önálló településrész. A kihalásra ítélt Szanticskát néhány lelkes ember mentette meg a 90-es évek elején a teljes pusztulástól. Kitartó munkájuk eredményeként 1992-ben az UNESCO európai falufelújítási díját vehették át Strassbourgban. Abaújlakon egyszerű turistaház, Szanticskán szállás, és népi mesterségeket bemutató műhelyek működnek. Érdemes a település határában található Magas-hegy 328 m-es csúcsán a kilátót felkeresni, ahonnan a Cserehát legpazarabb körpanorámája tárul a szemünk elé. Szerencsés esetben nemcsak a Bükk és a Zemplén, de a Magas-Tátra csúcsai is láthatók. |