A város közigazgatási területe 11 km hosszúságban határos Romániával. Fontos közúti és vasúti csomópont. Nevét egy 1421-es oklevél említi „Mezewheges” formában. Eredetét a környék szintjénél 10-20 méterrel magasabb (97 és 109 m tengerszint felett) fekvéssel magyarázzák. Sajátos arculata, a ménesbirtok széles sugárútjai, évszázados fasorai révén nem hasonlítható egyetlen más hazai településhez sem. A nem kevesebb, mint 53 értékes műemléki épületet felvonultató település történelme még az újkőkorban kezdődött. Rogerius megemlékezik krónikájában a tatárok környékbeli pusztításáról. IV. Béla az idemenekült kunoknak adta szálláshelyül. Luxem-burgi Zsigmond Hunyadi Jánosnak adományozta. Az 1557-ből keltezett török defter 22 házat talált Mezőhegyesen. A török után a néptelen puszta a csanádi püspök birtokába került, majd a szerb határőrvidékhez csatolták. Újjátelepülését Csekonics Jó-zsef vérteskapitánynak köszönheti, akinek javaslatára II. József katonai ménesintézetet létesített itt. Kétszáz kőműves és százötven ácsmester kezdte meg a mindmáig impozáns épületegyüttes kialakítását. 1867-ig Mezőhegyes közvetlenül Bécsből irányított katonai intézmény volt. 1869-ben került Királyi Állami Ménesbirtok néven magyar állami tulajdonba. A polgári irányítás mellett 1944-ig katonai méntelep is működött itt. Az állami ménesbirtoka révén ma is meghatározó agrárcentruma az országnak. Városi rangra 1989-ben emelkedett. Gazdag látnivalói sorát a Ménesintézet együttese nyitja. Kiemelkedik az 1846-ban épült Szent György-temploma mártírhalált halt ’48-as plébános, Gonzeczky János emléktáblájával, Feszty Masa, Molnár C. Pál és Prokopp Péter képeivel. A Hotel Centrál 1885-ben épült neoreneszánsz stílusban. Fagerenda-vázas kivitelé-vel a hazai építészet egyetlen ilyen remeke. A Polgármesteri Hivatal egykoron nőtlen tiszti lakként funkcionált. A Hotel Nonius patinás tömbje volt az északi kaszárnya. A Hild-kapuk és a felejt-hetetlen környezetben fekvő strand, valamint az ország leg-szebb lovaspályája messzeföldről vonzza a harmonikus, min-den ízében szemet gyönyörködtető települések szerelmeseit. A Magyar Urbanisztikai Társaság 1984-ben Hild-éremmel tüntette ki a települést. |