Magyarbánhegyes Kunágotától északnyugatra található. Neve először egy 1506-os oklevélen olvasható, s azt a többi "bán" tagú településnévvel együtt középkori földesuráról, Maróti János macsói bánról kapta. A területén megtalált régészeti szórványok azt bizonyítják, hogy már a népvándorlás népei is megfordultak errefelé. A XV. században Hunyadi-birtok. Corvin János 1504-es halála után előbb özvegye, Frangepán Beatrix kezére került. A tulajdonjog 1510-ben Brandenburgi György őrgrófra szállt. 1542-ben Bánhegyest Erdélyhez csatolták. Vég-Gyulavár 1566-os eleste után a török elpusztítja, 1627-ben már csak nevében él. A tanyák kiépítése a XVIII. század végén kezdődött, majd az 1800-as évek elején az Arad megyei ForrayNagyiratos kertészközségből új telepesek jöttek. Ők 1853-ig jobbágysorban éltek, mivel a pécskai kincstári jószágigazgatóság csak akkor vette tudomásul az 1848-as jobbágyfelszabadítást. Önállóvá a falu 1865-re vált. Római katolikus temploma 1895-96-ban épült eklektikus stílusban. A település népességi fénykorát 1929-ben élte, a lakosság lélekszáma akkor elérte a négyezret. |