| Kevermes Lökösháza közvetlen délkeleti szomszédja. Neve egy 1418-as krónikában olvasható először. Ezt a "Gevermes" ótörök eredetű lerágott csont szóból származtatják. A középkorban használták a Kebermes, Kóbormes, Kibermes, Kevérmes elnevezéseket. A régészeti leletek tanúsága szerint területén megfordultak a szarmaták, majd Árpád magyarjai is. Az eredeti falu a mostani helyétől északnyugatra, Bartahalomnál volt. Felváltva birtokolta Maróti János, Corvin János, Brandenburgi György őrgróf. A török hódoltság alatt Kevermes az aradi náhije fennhatósága alá került, majd 1596-ban török-tatár csapatok pusztították el. A pusztává változott területet a XVIII. század végére a Thököly örökösök szerezték meg. Aranysarkantyús Thököly Péter és Thököly Sebők a múlt század elején dohánykertészeket telepítettek ide a temesi bánságból, Csősztelekről, Makóról, Csanád, Heves és Pest megyékből. 1835-ben szentelték fel első templomukat. Ez a későbbiekben összedőlt, ezért az új birtokos, báró Sina György újabbat épített. Ezt 1848-ban szentelték fel. A mellette lévő iskolaépületben az I. világháborúban katonai kórház működött. 1873-ban kolerajárvány tizedelte az ittenieket. Az 1874-es örökváltsági szerződésnek köszönhetően már saját földjükön gazdálkodhattak. A ma is mezőgazdasági jellegű településen napjainkra 40%-ra nőt a cigány kisebbség aránya. Látnivalói közé tartozik a horgásztóként használt sóderbánya, ahol korábban még mamutagyarakat is találtak a történelem előtti időkből. A védett fák sorában hat 110 éves kocsányos tölgyet és egy 115 éves platánt is jegyeznek. A falu közepén az I. és II. világháborús hősök emléke látható. |