A Békéscsaba és Vésztő felől megközelíthető kisközség neve először 1373-ban kap említést az oklevelekben. A bél szócska belsőt, belül lévőt jelentett, a megyer utótag pedig a honfoglalás kori Megyer törzsbeliek szálláshelyére utal. A régészek azonban egészen a kőkorszakig visszanyúlóan találtak a területen balta és véső leleteket. A megye több területével együtt a XVIII. században Bélmegyert is Harruckern János György báró telepítette újra. Beházasodással a gróf Wenckheimek birtokába került a bélmegyeri uradalom. A közeli Fás-pusztán építette 1855 körül Wenckheim Béla Ybl Miklós tervei szerint a környék legvonzóbb vadászkastélyát romantikus stílusban. Nyolcszögletű bástyatornya a budai Mátyás-templom ihletésére épült. A kastély földszintjén fennmaradt a szép kazettás mennyezetű ebédlőhelység. A kastélyt a legutóbbi időszakig gyermekotthonként hasznosították. A környező erdőségek még ma is őrzik a táj ősi jellegét. A szikes gyepet kökénnyel szegélyezett erdőfoltok szakítják meg. Öreg vadkörtefák és évszázados tölgyek állnak őrt egyedül vagy kisebb csoportokban. Fás-puszta értékes védett területe a megyének. A vadászkastély kéthektáros parkja mára már egybeolvadt az erdővel. |