| Az Ormánság központjaként ismert nagyközségnek különös természeti adottságai vannak a közeli Drávának köszönhetően: a védett társulások, az erdős puszta és a mocsaras mellékágak. A honfoglaló magyarok számára gyepűként kezelt területen később kiépített vízvédelmi „berendezések” a török időkben elpusztultak, így a vidék az újra visszavadult vizek területe lett. A holtágak, mocsarak, tavak zömükben a Duna-Dráva Nemzeti Park területéhez tartoznak. Fajtagazdagságuk feltétlenül védettséget igényel. A Baranya megyei honfoglalás kori települések közül Vajszló az egyik legrégebbi. Fontosságát egykori vára, önálló plébániai székhelye és a keddi vásártartási jog is alátámasztotta. A XIV. sz.-tól itt a Nyúl-szigeti apácák kolostora épült fel, amelynek a helyet az írások szerint a Waislow nevű település földművelői ajánlottak fel. A török időkben jelentős tatár népesség települt le, de a felszabadító harcok után majdnem teljesen elnéptelenedő faluba már nem tértek vissza. Magyarok a XVIII. sz.-tól érkeztek jelentős számban a községbe, de az őket követő német és délszláv betelepülők nem változtatták meg jelentősen az etnikai összetételt. A roma népessége a múlt század végén jelent meg. A községben a római katolikusok mellett a reformátusoknak is van templomuk. Mindkettőt az 1700-as években építették; az előbbi barokk, az utóbbi copf stílusú. A néprajzi szempontból érdekes vidékről több szerző megemlékezett. A leghíresebbek: Kiss Géza és Kodolányi János. |