| Már a rézkori péceli kutúra (i.e. 2100-1900) és a bronzkori Somogyvár-vinkovci kultúra által is lakott terület volt a Zselic felszabdalt, vízfolyásokban bővelkedő déli lejtője, ahol a kedvező természeti feltételek megtelepedésre bátorították az embereket. Első írásos formája is a mezőgazdasági művelésre utal, hiszen a Zelewmal alak 1403-ból a szőlővel beültetett hegyoldalt (szőlőmált) jelentett. Jelentőségét plébániája is jelzi, amely a mohácsi vészig fennállt. A török időszak óta horvát-magyar lakosság lakta, s közéjük fokozatosan németek települtek. Számuk csak a második világháborút követően esett jelentősen vissza. Helyüket szlavóniai, felvidéki és környékbeli magyarok foglalták el. A település birtokosai között kell említeni Török Bálintot, a Balogh, a Batthyány és a Biedermann családot. Római katolikus templomát 1890-ben emelték. |