| Szigetvár a megyeszékhelytől, Pécstől 33 km-re nyugatra, a Zselic dombos nyúlványain és a déli síkvidék találkozásánál, az Almás-patak mentén fekszik. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan mezőgazdasági jellegű településnek 11.745 lakosa van.
A térség foglalkoztatási, közlekedési, oktatási, közművelődési, egészségügyi, idegenforgalmi és kulturális központja. Fontos közúti és vasúti csomópont. Jelentős természeti kincse az 1966-ban megtalált bővízű, ásványi anyagokban gazdag, 62 C-os termálvíz.
A mai város környéke már a történelem előtti időkben is lakott hely volt. Ezt jól bizonyítják a kőkorszakból, a bronzkorból, a kelták és a rómaiak idejéből, valamint a népvándorlás századaiból előkerült régészeti leletek. A magyarok a IX.-X. század fordulóján jelentek meg a területen, ahol keresztény szláv törzseket találtak. A királyság első két századában a Szigetvárott megtelepedő bencés, majd premontrei szerzetesek példája nyomán megindult az ipar és kereskedelem. A település a XV. században már a középkori fogalmaknak megfelelően város, amely 1446-ban mezővárosi rangot kapott. A XV. században már védőművekkel és várral is megerősítették. A török hadak csak többszöri tamadás után foglalták el a várat. 1566. szeptember 7-én Zrínyi Miklós a vár akkori kapítánya maroknyi életben maradt katonájával a Belső-várból kirohant a török csapatok kezében levő területre. Itt érte őket a halál. Tettük a magyar történelemben az önfeláldozó, hősi hazaszeretet jelképévé vált.
Az elnéptelenedett városba főként török mesteremberek költöztek. Az oszmán-török birodalom egyik végváraként megerősített várával államigazgatási, gazdasági, vallási központja lett a környéknek. E korból származó, mai épületmaradvány jelzi az itt folyt pezsgő életet. 122 évi uralom után 1688-1689-ben foglalták vissza a császári seregek, és a török végvárból osztrák vár lett. A megváltozott haditechnika miatt a XVII. század közepén katonai jelentőségét elveszítette. A helyzetet nehezítette, hogy Mária Terézia földesúri kézbe adta a várost a várral egyetemben. 1944-ig gazdasági központként működött. 1868-ban átadták a Pécs-Barcs közötti vasútvonalat, amely az országos ipari és kereskedelmi vérkeringésbe kapcsolja be a várost. Ebben az időszakban alakul meg a Fehér-féle gőzmalom 1881-ben, 1884-ben a Szigetvári Cipőgyár, s később 1937-ben a konzervgyár. A mind nagyobb fejlődésnek induló város a hősi helytállás 400. évfordulóján 1966-ban kapott városi rangot.
A küzdelmes történelmi múlt több sajátos emlékét őrzi a város. A vár a Szulejmán dzsámival történeti kiállításnak ad otthont. Az Ali pasa dzsámi, amely átépítve a város főterének a plébániatemploma, benne a híres, 1789-esévben készült Dorfmeister István kupolafreskójával. A Törökház, amely Magyarország egyetlen ilyen jellegű épületemléke ugyancsak kiállításnak ad otthont.
1994-ben avatták fel a két nép barátságát jelképező Magyar-Török Barátság parkot a város határában a Kaposvárra vezető út mentén. Szulejman szultán jelképes síremléke és szobra, valamint a török ívókút mellett a vár hős védőjének, Zrínyi Miklósnak emléket állító szobort is láthatnak az ide érkező látogatók.
Szigetvár építészeti emlékei közé tartozik a turbéki kegytemplom és a Zárda utcai barokk Ferences templom a zárdával, amely ma zeneiskola. Sok látogatót vonz a Makovecz Imre tervei alapján épült Vigadó épülete. Impozáns megjelenésével ad otthont sok kulturális rendezvénynek.
A város 1996-ban ünnepelte a kórházi ellátás fennállásának 100. évfordulóját. E tevékenység mai aktív képviselője a 439 ágyas korszerű kórház, ahol a gyógyhatású termálvizet hasznosítják.
Szigetvár közepébe ékelődött 20-25 hektárnyi gondozott parkerdő a Várparkot is magában foglalva bizonyítja a város sikeres környezetvédelmi tevékenységét is. |