Földrajzilag északról dombvidék, jelentős kiterjedésű szőlővel, délről síkság határolja. A település fő közlekedési szempontból - Szigetvár és Pécs között a mai 6-os fő közlekedési út halad át a falun - mindig fontos szereppel rendelkezett. Az Árpádok és Anjouk idejében is lakott település a török hódoltság alatt sem néptelenedett el, sőt a környékbeli falvak lakosainak gyűjtőhelyeként működött. Köszönhette ezt annak, hogy már a római korban hadiút húzódott itt, s a középkori település szerepe helyzeténél fogva nem változott. Lakói korábban nemesek voltak, de csak a XVIII. sz.-ban nyerték vissza kiváltságaikat, amelyeket az oszmán hódítás vett el tőlük. A falu református temploma műemlékileg védett; és a XVIII. sz. második felében késő barokk stílusban épült. A közigazgatásilag hozzá tartozó Csatapuszta szép kúriával rendelkezik. |