| A 662 fős település a megye déli részén, a somogi megyehatárhoz közel helyezkedik el.
A falu királynői birtok volt. Az 1332-es évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt: plébániával és a Szent Márton tiszteletére szentelt templommal rendelkezett. A XIV. század végétől a székesfehérvári káptalan birtoka volt. A helység a török hódoltság alatt feltehetően folyamatosan lakott volt. A XVII. századtól lakói magyarok voltak, és népessége azóta sem nagyon változott. 1807-ben a környéket az ún. Kegyes Tanítórend kapta meg, így a falu egészen 1945-ig a birtokukhoz tartozott.
Nagydobsza több építészeti és néprajzi emlék is fellelhető: református temploma késő barokk stílusú, és 1808-ban épült át, miután többször tűz pusztított benne. Modern stílusú római katolikus templomát 1975-ben szentelték fel. A Fő utca 68. szám alatt látható a környék jellegzetes építészeti stílusát szemléltető, zsuppal fedett, gerendavázas, tornácos ún. talpasház, amely 1852-ben épült. Ez a tájház nemcsak a környéknek, de a megyének is nagy becsben tartott építészeti emléke. |