| A község Pécsvárad és Szederkény közt félúton, megkapó szépségű természeti környezetben fekszik.
Az első régészeti emlék a csiszolt kőkorszakból való. Őket a trák-illir népek, a kelták, majd a rómaiak váltották. Itt haladt keresztül a rómaiak híres borostyán útja, amely Bóly irányából futott. A település már 1015-ben nyilván volt tartva mint a pécsváradi bencés apátság birtoka. A neve azonban csak 1280-ban bukkant fel de Minori Kemud alakban. A kéméndi várat a tatárjárás után Óvári Konrád építette. A középkorban vásártartási joggal rendelkezett. A falut többször kirabolták, és a nyugalmat Károly Róbert király állította helyre. A török hódoltság végére elnéptelenedett. A megszállás után előbb horvátok telepedtek itt le, majd 1720 körül megkezdődött a németek letelepítése, akik a lakosság nagy részét adták. A szőlőtermesztés fellendülése révén megkezdődött a pincesor kiépítése. A II. világháború után sok német családot kitelepítettek, így a népesség is jelentősen csökkent és átrendeződött.
A falunak már az Árpád-kor elején állott a Szent Márton tiszteletére szentelt temploma. 1740 áprilisában öt leánynak jelent meg Szűz Mária az ősi templom romjainál, így egyre többen kezdtek ide zarándokolni, és 1754-ben a pápa a templomba látogatóknak búcsút engedélyezett. Az új Szent Márton-templom 1797-ben épült copf stílusban. A műemlék gótikus kegytemplom a XV. században épült, majd 1746-61 közt barokk stílusban átépítették. |