| Az 1000 fős település a megye déli részén, a horvát határtól néhány kilométerre található.
A község már a római időkben is lakott volt, illetve a falu határában húzódott a rómaiak legfontosabb hadiútja. Magyarbóly neve az írott forrásokban 1287-ben bukkant fel először Boyad alakban. Anonymus krónikája szerint a területet Boyta vagy Bója vezér kapta, aki Ete fővezér törzséhez tartozott. A települést sokáig a Bólyai család, majd a Kórogyi család birtokolta. A XV. században ők alapították meg Magyarbólyban a ferencesrendi kolostort. Hosszú évtizedeken keresztül itt működött a rend főiskolája, amelynek nemcsak szerzetesek, hanem világi hallgatói is voltak. A falu a török uralom idején mindvégig lakott maradt, lakói magyarok voltak. A környék a virágkorát a XV. században élte, különösen borairól és kereskedelméről volt híres. 1696-ban már szerbek is éltek itt. A Rákóczi-szabadságharc idején elnéptelenedett, majd a XVIII. század első harmadában népesedett be ismét. 1755-től német telepesek érkeztek. Így a múlt század első felére egy soknemzetiségű és vegyes vallású falu alakult ki.
A község evangélikus templomát 1854-ben kezdték építeni, és 1858-ban szentelték fel. Legértékesebb műkincse Madarász Viktor utolsó vacsorát ábrázoló oltárképe. |