Az 570 fős község Szentlőrinctől északra, a Zselicségben található.
A falu Árpád-kori település, amit az ebből a korból származó temploma is bizonyít. Mai neve az írásos emlékekben először 1542-ben bukkant fel Hethfehel alakban. A település 1559-ben a pécsi káptalan birtoka volt. A török uralom ideje alatt elnéptelenedett, és újbóli benépesítése új helyen, 1733-ban kezdődött. Első telepesei magyarok, horvátok és németek voltak, majd rövidesen a németség került túlsúlyba. A magyar lakosság részaránya csak a múlt század végétől kezdett növekedni. A II. világháború után a németek egy részét kitelepítették.
A község római katolikus, gótikus stílusú, műemlék temploma a XIII. század végén épült. Először a XIV. században , majd a XVIII. században átalakították és kibővítették. Belül a középkori eredetű falképeken kívül egy XIV. századi keresztelőmedence látható. Az ősi templom minden bizonnyal a pécsi pálosok Jakab-hegyi kolostorához tartozott, mellette a remeteházzal. |