| A régészeti leletek szerint már az újkőkor korai szakaszától kezdve lakott település. A Kozár helynév a magyarokhoz csatlakozó kazár néptöredék itt letelepített csoportjára emlékeztet. Az Egyházas előtag azt hangsúlyozza, hogy a falunak volt temploma, tehát jelentős helynek számított. A település neve Ráckozár is volt, ami az egykori szerb lakosság jelenlétére utal. A néphagyomány szerint egy Kozara nevű nemesasszony birtoka volt, melynek benépesítése egy Csarnovits nevű rác patriarcha alatt történt, aki Szerbiából hozta a rácokat. A török uralom utolsó éveiben a magyar lakosú település elnéptelenedett, majd 1696-ban rác családok telepedtek le. A Rákóczi-szabadságharc végére ismét pusztává vált, de 1720-ban újból rácok kerültek ide. a görögkeleti lakosság a 18. században templomot épített, amit 1930-ban bontottak le. A 19. században megkezdődött és a század végére be is fejeződött a szerb lakosság kitelepítése. 1752-1768 között letelepedett lutheránus németek mellett a katolikus délszláv és magyar lakosok száma nem jelentős. 1772-ben mezővárosi rangot kapott. 1783-1786 között copf stílusban épült evangélikus temploma, 1800-ban leégett, és 1814-ben újjáépítették. A második világháború után kitelepített németek helyére moldvai csángók, bukovinai székelyek és felvidéki magyarok költöztek. 1996-ban római katolikus templomot szenteltek Szent István tiszteletére. Itt született Hatos Gusztáv (1813), Baranya megye történetírója. Lakosainak a száma 964 fő. A község német népzenei hagyományait a Német Nemzetiségi Énekkar ápolja és őrzi. Gyakran szerepelnek a pécsi, baranyai folklórfesztiválokon, sőt külföldön is. Ugyancsak híres a falu Moldvai Csángó Népi Együttese (énekkara és tánckara). |