A kiskunsági Homokhátságon települt, Soltvadkerttől 10 km-re dél-délkeletre. Nevét egy 1429-es oklevél ,,Tazlarszallas'' alakban említi. Elnevezése körök eredetű személynévből ered, ami kopasz-tart jelentett. A középkorban egyike volt a legnevezetesebb hun szálláshelyeknek. A 17. században legelőit Szeged bérelte. A 18. században Vadkerthez tartozott.
1872-ben a még korábbi évtizedekben is gyéren lakott terület, Kötöny, Harka, Kisbócsa és Nagybócsa pusztákkal községgé szerveződött. 1906-ban Bócsa különvált. 1907-től 1947-ig a község báró Prónay Dezső, a nemzeti ellenállás élharcosa iránti tiszteletből a ,,Prónayfalva'' nevet viselte.
1945 után Harka és Kötöny puszták is önálló községként váltak ki Harkakötöny néven. |