| Kalocsától északkeletre települt a Sárköz északi részén.
Környékén megtelepedett már a Körös-kultúra népe, a vaskor embere és a szormaták is.
Nevét ,,Zothmar'' alakban említi egy 1299-es oklevél. A falu a szekszárdi apátság halomi uradalmához tartozott.
A 15. században az apátság nemes jobbágyai lakták. Csaknem tucatnyi falu tartozott területéhez.
A török időkben környékével együtt elpusztult. 1761-ben Kalocsa véglegesen megszerezte a puszta területét. A benépesült északi szállások központjaként 1898. január 1-jén Szakmár önálló község lett. 1899-ben Malomár puszta, majd 1913-ban Csorna, Gyarmatsziget, Szakmár puszta csatlakoztak.
1986-ban Keserűtelek és Réztelek Újtelek néven egyesülve kivált Szakmár területéből.
A község a kalocsai népművészet egyik alakító központja. Erős a hímző és pingaló hagyománya.
A római katolikus templomot 1831-ben szentelték Száz Mária látogatása tiszteletére.
A Szent Rókus szobor 19. századi alkotás. Közös emlékmű őrzi a két világháború áldozatainak névsorát. |