Kiskunfélegyházától északnyugatra települt. Határa rendkívül gazdag növény és állatvilággal bír. Korábbi kis tavai, a Herke, a Harangos-tó, Harminc-tó, Hosszúvíz a hetvenes évek utáni aszályos időszak következtében eltűntek. Az ősi Jakabszállás a török időkben elpusztult, a kun pusztákat 1703-ban vásárolta meg a Német Lovagrend. A visszaváltás 1745-ben történt. A betelepülés a XIX. században felgyorsult, a területet akkoriban Majsajakabszállásnak nevezték. 1945-ben a község elvált Kiskunmajsától. Mai nevét 1947-ben kapta. Római katolikus temploma 1896-ban épült. A templom falán 1931-ben helyeztek el emléktáblát az első világháborús áldozatok emlékére. A Falumúzeumban őrzik a régi népélet emlékeit. Kunszállás területén 1912-ben a zsidóhegyi ásatásokkor avar kori leleteket találtak. 1967-ben avar sírokat tártak fel, 1994-95-ben egy szarmata telep került elő. |